Címke: vers

ÉDESANYÁD SOSE BÁNTSD… – Ez olyan szép és olyan szívbemarkoló, hogy elsírtam magam :'(

Soha ne bántsd édesanyád

Édesanyád sose bántsd
Karjaiddal öleld át,
Puszit adj az arcára
Simogatást a hajára.

Addig örülj amíg él
Amíg ő él boldog légy,
Mert ha nem lesz bánhatod
Nem lesz neked támaszod.

Ő adott neked életet
Boldogságot, szeretetet
Szíve alatt hordozott,
Nagy fájdalommal a világra hozott.

De ő lett a legboldogabb,
Hogy te a gyermeke vagy
Minden kincse, szeme fénye
Úgy vigyáz ő a gyermekére.

Ha szomorú vigasztald,
Ha öreg lesz óvd meg majd,
Ha beteg lesz ápold,
Mert senki más, csak ő a támaszod.

Még öregen is megóv ő
Úgy vigyázz rád,
Hogy semmi baj ne érjen
Mert ő a te édesanyád.

Büszke légy rá,
Hogy ő az édesanyád,
Vigyázz rá nagyon,
Öleld meg őt minden egyes napon.

Átyim Lászlóné verse

Egy koldus szomorú szavai… :( Szívszorító…Olvassátok el! :(

Sánta J. Ede: Koldus szava

Hajlék nélkül, szabad ég alatt,
Koldus szíve majd megszakad.
Kit kivetett az élet magából,
S lemondatott minden barátról.

Könnyek úsznak szemei tükrében,
Mikor egy képet tart koszos kezében.
A családról, ez az utolsó emlék,
Megbánta már elveszett tettét.

Egy dolog lett örökre a társa,
Az érzés, a boldogságra vágyva.
Megviselt szívvel, egyedül,
A bánatban végleg elmerül.

Csak a csendben hallatszik,
Mikor mindenki alszik.
A koldus könyörgő szava,
Hogy hadd menjen haza.

De már nem térhet vissza,
Oda, ahol minden oly tiszta.
Mert lelkét bekoszolta az élet,
S már feledheti örökre a szépet.

Reménytelen élet a sorsa,
Bár e versem ne erről szólna.
Néma marad a koldus szava,
Nem tér már többé soha haza!

forrás: poet.hu