Címke: mondat

10 önsorsrontó mondat. Kerüld őket!

Minden gondolattal és mondattal magokat szórunk szét és ültetünk el, minél többször mondjuk ezeket, annál gyorsabban fejlődnek ezek a magok és szökkennek szárba. Minden mondat teremt. Ahogy a pozitív, úgy a negatív is. Ismerősek az alábbi mondatok? Felejtsd el őket, mert ezekkel is teremtesz. De nem fog tőlük javulni a sorsod. Ellenkezőleg: romlásnak indul.

 

 

”Nem számít, majd megcsinálom én.”
 ”Szeret ő a maga módján…”
 ”Ebben a korban már úgyse lehet lefogyni.”
 ”Én megmondtam.”
 ”Engem nem szeret senki.”
 ”Ezen már úgyse tudok változtatni.”
 ”Én túl béna vagyok hozzá.”
 ”Áá, velem ne is foglalkozzatok.”
“Úgysem találok magamnak jobbat.”
 (kérdésre, hogy mi a baj) “Semmi…”

 

A TÖKÉLETES FELESÉG MONDATAI! :D

“Frappáns ötlet volt drágám, hogy a koszos zoknidat az asztalon tárolod. Így mindig szem előtt van, és biztosan nem felejtem el kimosni.”

“Milyen kedves Tőled, hogy felhajtva hagyod a WC ülőkét, így megspórolsz nekem egy mozdulatot, amikor ki akarom sikálni.”

“Milyen figyelmes Tőled, hogy nem emlékeztetsz állandóan a koromra! Bezzeg a bunkó kollégáim egy rakás virágot adtak szülinapomra. Alig bírtam hazacipelni. Nincs is ennyi vázánk. Még jó, hogy minden este legurítasz egy pár sört, így az üres üvegeket vázának használhatom.”

“Már megint színjózan vagy, hányszor mondjam még, hogy sokkal aranyosabb vagy egy kis szalonspiccel? Sipirc a kocsmába és 4 féldeci előtt haza ne gyere nekem, mert nem foglak beengedni.”

“Légy szíves hangosítsd fel a tévét, hogy a konyhában is halljam a meccset!”

 

“Már megint frissen borotválkozva bújsz hozzam? Hányszor mondjam még, hogy nincs férfiasabb a két napos borostánál?”

“Teszed le rögtön azt a porszívót? Romba döntöd az illúzióimat. Ilyet csak papucsférjek tesznek, ráadásul megmelegszik a söröd, amit most töltöttem ki….”

“Kérlek, meséld el újra, hogy fogtad el tegnap a Lajos betlijét azzal a zseniális trükkel!”

“Imádom, ahogy szellentesz mikor mellém bújsz, mert érzem, hogy mellettem igazán tudsz lazítani egy feszültségekkel teli, nehéz nap után!”

“Mindenképp tudd meg kérlek, hogy mit rakott még édesanyád a borsos tokányba, amitől olyan finom lett, mert legközelebb nem akarom ezzel az anyámtól eltanult amatőr kotyvasztással terhelni a gyomrodat.”

“Inkább turkálok valamit a sarki bálásnál, mert utánaszámoltam: ennek a szoknyának az árából pont két rekesz sört lehet venni.”

“Nagyon rendes tőled az a törődés, ahogy olykor az egész éjszakát rászánod arra, hogy a Vén Diófában szegény Jenő lelkét ápold, hisz mióta otthagyta a neje, valóban senkije sincsen, akitől egy jó szóra számíthatna. Ha úgy látod, hogy rosszul esik neki, hogy te már hajnali háromkor hazajössz, inkább maradj még vele, ne maradjon tüske szerencsétlenben!”

“Persze, sétáljunk vissza, magam is szívesen körbejárnám még néhányszor azt a gyönyörű Porschét!”

“Most menj lángosért! Ott áll a büfé előtt az a tangás lány, akit a parton mutattam neked. Most megnézheted közelebbről.”

“Itt van egy-két pornólap, lapozgasd ezeket, amíg gyorsan elemet cserélek a videó távirányítójában!”

“Úgy szeretem nézni az arcodon azt a feszült figyelmet, amikor a számítógépeden játszol.”

 

feleség

Itt van az a “csoda-mondat”, amivel megmentheted a házasságodat, ha kezd kihűlni!

“Careyvel, a feleségemmel éveken át veszekedtünk. Néha elgondolkodtam azon, hogy hogyan is házasodtunk össze, pedig nagyon ellentétes a személyiségünk. Minél tovább éltünk együtt, annál nehezebben ment az együttélés. A gazdagság és a hírnév nem segített ebben, sőt! Egyre nehezebb volt. Minél többet veszekedtünk, annál inkább eltávolodtunk egymástól és a szívünk megkeményedett. Azt hittük, hogy a béke már sosem költözik vissza az otthonunkba.
Épp egy turnén voltam, amikor Careyvel ismét hatalmasat veszekedtünk telefonon. Teljesen tehetetlennek, magányosnak és tompának éreztem magam.
Ekkor Istenhez fordultam. Csak álltam a zuhany alatt és kérdések kavarogtak bennem. Volt, hogy ordítottam a tehetetlenségtől, de volt, hogy magamba roskadtam. A szívem mélyén tudtam, hogy Carey, a feleségem jó ember. Úgy gondoltam, hogy én is jó ember vagyok. És bár a válás gondolta elborzasztott, az együttélés már elviselhetetlenül fájdalmas volt. Miért vettem el ezt a nőt, aki ennyire nem illik hozzám? Miért nem akar megváltozni?
A végén a földre rogytam és zokogtam. Ha ő nem változik, akkor majd én! Másnap, mikor hazaértem, a feleségem hidegen fogadott. Éjjel együtt feküdtünk a hitvesi ágyban. Egymáshoz oly közel és mégis fényévekre. És akkor megértettem, hogy mit kell tennem!
Másnap reggel, még az ágyban fekve, megkérdeztem Careytől:
– Hogyan tehetem jobbá a napodat? – Carey dühösen nézett rám.
-Mi???
– Hogyan érhetem el, hogy jobb legyen a napod?
– Sehogy! – csattant fel – miért kérdezed?!
– Azért, mert komolyan tudni szeretném, hogy mivel tehetem jobbá a napod?
Cinikusan rám nézett:
– Tényleg csinálni akarsz valamit? Akkor mosogass el!
A feleségem teljesen feldühödött. Én nyugodtan azt mondtam: Jó! – És elmosogattam.
Másnap megint megkérdeztem:
-Mivel tehetem jobbá a napod?
A válasza egyszerű, de határozott volt:
-Takarítsd ki a garázst!
Vettem egy nagy levegőt, és ahelyett, hogy felemeltem volna a hangom (ahogy a feleségem számított rá), annyit mondtam: Jó.
Felálltam és a következő két órában kitakarítottam és elpakoltam a garázsban. Carey nem tudta, mit gondoljon. Aztán másnap reggel megint feltettem a kérdést:
– Mivel tehetem jobbá napod?
– Semmivel! – válaszolta Carey. – Nem tehetsz semmit és hagyd ezt abba!
Azt feleltem:
– Nem lehet, mert megfogadtam: minden nap megkérdezem, mivel tehetem jobbá a napod?
– Miért csinálod ezt?
– Mert drága vagy nekem! És a házasságunk is drága nekem.
Aztán másnap is megkérdeztem. És másnap is, és azután is. Majd a második hét közepén csoda történt. A kérdésemre Carey szeme megtelt könnyel és sírni kezdett. Ekkor a feleségem ezt mondta:
– Kérlek, ne tedd fel többé ezt a kérdést nekem. Nem veled van baj, hanem velem. Tudom, hogy nehéz velem. Nem értem, miért maradtál még mindig velem?
Gyengéden felemeltem az állát és a szemébe néztem.
– Mert szeretlek – mondtam. – Hogyan tehetem jobbá a napod?
– Nekem kellene ezt kérdeznem tőled! – mondta.
– Kellene, de nem most. Most én akarok változni. Tudnod kell, hogy milyen sokat jelentesz nekem!
– Kérlek bocsáss meg, amiért így viselkedtem veled!
– Szeretlek.
– Én is szeretlek! – mondta.
– Hogyan tehetem jobbá a napod?
Carey gyengéden nézett rám:
– Lehetne, hogy együtt töltsünk egy kis időt?
Csak te meg én.
– Nagyon szeretném! Ezután még egy hónapig minden nap megkérdeztem. És a kapcsolatunk megváltozott.
Ezután már a feleségem kezdte kérdezni tőlem:
– Mit szeretnél, mit tegyek? Hogyan lehetnék jobb feleséged?
A köztünk lévő fal leomlott. Egyre többet beszélgettünk, mindent megbeszéltünk egymással. Soha többé nem veszekedtünk. Ez idő alatt megértettem, hogy a mi történetünk illusztrálja a házasság legfontosabb leckéjét. A kérdést: “HOGYAN TEHETEM JOBBÁ A NAPOD?” minden kapcsolatban mindig fel kellene tenni. Bár a szerelmes regények arról szólnak, hogy “boldogan éltek, míg meg nem haltak”… De az igazi munka csak ezután kezdődik.
Valójában az életben a szeretet nemcsak abból áll, hogy jót akarunk a másiknak. Az igazi szeretet nemcsak az, hogy a másik ember másolatai legyünk. A legfontosabb: fejleszteni magunkat, gyakorolni a szeretetet, a türelmet és a gondoskodást.
Nem akarom azt mondani, hogy a mi tapasztalatunk Careyvel minden párnál működik. De azt igen, hogy a válás határán minden párnak érdemes megpróbálnia. Én végtelenül hálás vagyok ezért a kérdésért, mely megmentette a házasságomat, a családomat. Hálás vagyok, hogy reggel ezt kérdezhetjük egymástól:
Hogyan tehetem jobbá a napodat?”
Eddig a bejegyzés.
Ez az egy mondat önmagában persze, úgy gondoljuk, nem biztos, hogy elég. Ahhoz, hogy működjön rengeteg egymás iránti szeretetre, türelemre és tenni akarásra is szükség van.