Címke: Mindenszentek

APÁM SÍRJÁNÁL – Szívbemarkoló gyönyörű vers :'(

Nagy voltál és erős,
égbe néztem rád,
gyermekszemem azt is látta,
amit senki más.

Szép voltál és bátor,
tiszta, nemes szív,
nem ismertél fáradtságot,
ha család, munka hív.

Értékrended volt a
becsület, igazság –
elég sokszor láttad kárát,
hogy nem alkudtál.

Itt állok most, látod,
sírköved előtt,
elmerengek életeden,
annyi emlék közt…

Sok éve elmentél,
s néha meggyötör,
nem figyeltem eléggé rád
s bizony, rám-rámtör…

Az utolsó évek
szenvedve teltek,
szebbet, jobbat adtam volna
mai eszemmel.

Itt állok, jó apám,
érzem szép lelked,
kicsorduló könnyeimben
őrzöm emléked.

Jószay Magdolna: Apám sírjánál

gyertya-gif

November elsején, Mindenszentek napján, Fájó szomorúság ül a család minden tagján,.. (GYÖNYÖRŰ VERS!)

November elsején, mindenszentek napján,
Ezernyi mécses lobog szeretteink hantján.
Apró kicsi lángnyelvek, mint megannyi kis lelkek,
Aranyszínű fénnyel szomorú táncra kelnek.
Életre kel tőlük a magányos sírkő,
Messzire fénylik ilyenkor a bús temető.

November elsején, mindenszentek napján,
Fájó szomorúság ül a család minden tagján.
Szeretteink emlékhelyét körbeállva nézzük,
Kedves lényük emlékét fájón felidézzük.
Könny gyűlik a szemünkbe, s lelkünk olyan nehéz,
Fátyolos tekintetünk az apró lángokba elvész.

November elsején, mindenszentek napján,
Égő sóhaj hallik minden ember ajkán.
Szeretteink hiánya soha el nem apad,
Őrizzük őket híven, míg szívünk szalad.
Beszélünk hozzájuk sírkő kicsiny padján,
Nemcsak ilyenkor egyszer, a halottak napján.

Kóródi Ágnes: November elsején

gyertya-gif

Emlékezés szeretteinkre – BÚCSÚDAL ✝ (Gyönyörű, megható!) :'(

Alex Tamás és Sztankay István gyönyörű dalával, emlékezés azokra akik már elmentek a hosszú útra……… 🙁  ✝

Itt állunk mind, úgy hallgatunk.
Mit mondhatnánk? Nincs szavunk.
Szíved nem él, hová lettél?
Egyedül mentél.Már csak emlék, kedves a kép,
Úgy nevettünk nem oly rég.
Tiéd sok tárgy, velünk maradt,
Itt voltál, igaz.

Most búcsúzunk, most sírhatunk,
Nem ölel (a) két karunk.
Fagyott a föld, a mély bezár,
Bennünk élsz tovább.
Fagyott a föüld, a mély bezár,
Bennünk élsz tovább.

Megrendülten gondolunk rád,
Nen hisszük el, hiogy nincs tovább.
Lehunyt szemed nem látja már:
Mindenütt virág.

Kint alszol majd a hideg télben,
Eszünkbe jutsz néha éjjel.
Nem vagy többé, nincs ilyen más,
Egyetlen voltál.

Most búcsúzunk…