Ha meghal valakid, de épp haragban voltatok…Olvassátok ezt el! Hogy miért ne váljunk el soha haraggal a szívünkben

Hirdetés

Hirdetés

“Aggódunk, félünk, manipulálunk, kepesztünk, szorongunk, félünk, nyomulunk, kompenzálunk, akarunk, sértődünk, haragszunk, stb.. Mennyi elpocsékolt perc és óra… Mennyi elpocsékolt és kárbaveszett nap és év… És egyszer elmegyünk… Haraggal, el nem intézett dolgokkal.” 🙁

Fenyő Iván gondolatai.
Így búcsúzott egy barátjától, aki meghalt:

Meghalt egy barátom. Most hívtak fel. Sírok.. Nem azért mert sajnálom. És nem is azért mert nem látom többet és szomorú vagyok. Nem tudom miért. Mert újra és újra belémhasít az elmúlás. Mint egy csengő. Egy tanítás. Egy hang. Felébredtem megint az álomból. A valóságra. Mert rájövök újra, hogy elmegyünk. Hogy egyszer eljön a változás. Hogy egyszer minden forma elmegy és megváltozik. És hogy  addig még hogyan használjuk a dolgokat, hogyan bánunk egymással és hogy hogyan bánhatnánk.. Szeretnünk kéne egymást addig is. Összejárni. Nevetni. Örülni. Köszönni. Alkotni. Szeretni. Főzni, enni, szeretni. Szeretkezni. Átölelni. Nevetni. Sírni a nevetéstől. Megpihenni. Simogatni. Mosolyogni csendben.. Hallgatni nagyokat.. Ehelyett teljesen mást teszünk. Aggódunk, félünk, manipulálunk, kepesztünk, szorongunk, félünk, nyomulunk, kompenzálunk, akarunk, sértődünk, haragszunk, stb.. Mennyi elpocsékolt perc és óra…Mennyi elpocsékolt és kárbaveszett nap és év.. És egyszer elmegyünk.. Haraggal, el nem intézett dolgokkal..
Itt vagyunk most. Most még tudnánk szeretni. Most még tudnánk nevetni ma. Hálásnak lenni, hogy élünk.. Ennek a barátomnak X5-ös BMW-je volt és harag a szívében. És most elvitte az általa termelt rák..
Van egy másik barátom akinek szívműtétje volt és milliárdjai…De akárhányszor hívom, nem hív vissza, és ő sosem keres. Elfoglalt.
Még több pénzt akar keresni, meg ünnepel, meg másokkal van, családjával. Az oké. De nem szabad elfeledkeznünk a többi barátról sem, a társakról, azokról akik itt vannak még.. Szeretet. Szív. Megbocsájtás. Hála. Hála mindenért. Hála h vagyunk. H még élünk…hála h egészségesek vagyunk. Vagy ha nem vagyunk azok akkor hála legalább hogy élünk..hála!!Megbecsülés.
Olyan jó itt. Olyan széppé tehetjük.
De együtt..nem külön. De külön kell rájöjjünk és felébrednünk ahhoz h együtt tegyünk. És hogy együtt öleljünk.. Isten áldjon Barátom…Szeretlek. Örülök, hogy itt voltál, köszönöm! Ölellek, áldást utadra, találkozunk majd…Békélj addig is…szeretlek, Iván”

Fenyő-Iván-búcsúja


loading...


Szólj hozzá