Versek kategória bejegyzései

Egy koldus szomorú szavai… :( Szívszorító…Olvassátok el! :(

Sánta J. Ede: Koldus szava

Hajlék nélkül, szabad ég alatt,
Koldus szíve majd megszakad.
Kit kivetett az élet magából,
S lemondatott minden barátról.

Könnyek úsznak szemei tükrében,
Mikor egy képet tart koszos kezében.
A családról, ez az utolsó emlék,
Megbánta már elveszett tettét.

Egy dolog lett örökre a társa,
Az érzés, a boldogságra vágyva.
Megviselt szívvel, egyedül,
A bánatban végleg elmerül.

Csak a csendben hallatszik,
Mikor mindenki alszik.
A koldus könyörgő szava,
Hogy hadd menjen haza.

De már nem térhet vissza,
Oda, ahol minden oly tiszta.
Mert lelkét bekoszolta az élet,
S már feledheti örökre a szépet.

Reménytelen élet a sorsa,
Bár e versem ne erről szólna.
Néma marad a koldus szava,
Nem tér már többé soha haza!

forrás: poet.hu

KÖSZÖNTELEK AUGUSZTUS – gyönyörű verses ZENÉS KÉPESLAP! (küldd el te is!) :)

Tokos Trinfa Ildikó:
Köszöntelek Augusztus!

Köszöntelek augusztus,
arany búzád érik most.
Eső áztatta erdő szélén.
vadvirág nyílik a mező mélyén.

Gombát növesztesz az avar aljban,
páfrány zöldell a fenyő gallyban.
Fodros patakban pisztráng ugrál,
gyönyörű augusztus,a szívem csodál!

Illatod özönlő,bódító parfüm,
lélegzem levegőd, a kedvem most jó.
Augusztus te csodás, színed pompás,
minden teremtmény szépnek talál.

Kattints erre a képre,
várd meg amíg betölt
(kell neki néhány másodperc),
és máris láthatod a nagy méretű,
szép zenés képeslapot!
(Lejjebb, a megosztás gombra kattintva meg is oszthatod annak, akinek szeretnéd!)

LÉLEK-KONYHA (Legtündéribb vers amit mostanában olvastunk!) :)

Aranyosi Ervin: Lélek-konyha

Lélek-konyhát fogok nyitni barátom, s meglátod,
jól lakatom szeretettel az egész világot…
Megmutatom társaimnak, hogy érdemes élni!
Megtisztulok haragomtól, nem akarok félni!

Kifőztem, hogy hogyan tegyem szebbé a világot:
Mosolyommal vidítom fel, mindazt, akit látok.
A jó szóval, dicsérettel nem spórolok többé,
ettől válnak az emberek jobbakká, különbbé!

Lélek-konyhám fazekába csak emberit töltök,
és magamra kedves arcot, és megértőt öltök.
Szakácsokat is keresek, akik velem főznek,
akik bajt és búbánatot szívvel megelőznek.

Akik tudják, hogy a gonosz csakis ott virágzik,
ahol a szív szeretetlen, hol a lélek fázik.
Lélek-konyhát fogok nyitni, te is térj be hozzám,
s ne csak vigyél boldogságot, szeretetet hozz rám!

Mert a szeretet az gyógyít, vidít, megvigasztal,
csupa lélek-finomsággal teljen hát az asztal!
Gyógyuljon az emberiség, s higgyen fűben, fában,
ne legyen több éhes lélek ebben a világban!