Anya könnyei

R. Revesa: Anya könnye


A kisfiú megkérdezte az anyját: “Miért sírsz?”
“Azért mert asszony vagyok mondta neki.”
“Nem értem” – mondja a fiú.

Az anya csak átölelte és azt mondta: nem is fogod soha megérteni.

Később a fiú az apját kérdezte meg:
“Miért tűnik úgy hogy Anyu ok nélkül sír?”
“Minden asszony ok nélkül sír”
– ennyi volt az egész, amit az apja mondhatott.

A kisfiú felnőtt és férfivá vált.
És még mindig nem értette miért sírnak az asszonyok.

Végül felhívta Istent, és mikor végre kapcsolatba lépett vele megkérdezte:
“Uram miért sírnak olyan könnyen az asszonyok?”
Az Isten így felelt:
“Mikor az asszonyt teremtettem különlegesnek kellett lennie.
Teremtettem neki vállat, elég erőset ahhoz, hogy elbírja a világ terhét, de oly gyöngédet hogy nyugalmat biztosítsanak.
Adtam neki belső erőt hogy bírja ki a gyermek szülést és elutasítást melyet sokszor kap a gyermekeitől. Adtam neki keménységet amely segít neki folytatni ott ahol már mindenki feladja.
Gondoskodni a családjáról betegség és fáradság ellenére panasz nélkül.
Adtam neki érzést szeretni gyermekeit minden körülmény közt. Annak ellenére is mikor a gyermeke mélyen megsérti.
Adtam neki erőt elfogadni a férjét hibái ellenére. Bordájából formáltam öt hogy őrizze az ő szívét. Adtam neki bölcsességet hogy tudja, hogy a jó férj soha nem sérti meg a feleségét, de olykor próbára teszi az erejét és a döntőképességét, kitartani mellette minden viszonytagságban.

És a végén adtam neki a könnyet, mely kicsordul és kizárólag csak az övé. Hogy fel tudja használni bármikor, ha szüksége van rá.
Hogy mindent el tudjon viselni.
Ahhoz a könnyhöz joga van.
Senki nem bír ki szó nélkül annyit mint az asszony.
Az asszony szépsége nem a ruhában van, melyet hord. Nem az alakjában, nem is abban, hogyan fésüli a haját. Az asszony szépsége a szemében kell hogy legyen, mert az a kapu a szívéhez, a helyhez, amelyben a szeretet lakik.”


loading...


Szólj hozzá